 Június 27-én újabb légicsapást szenvedett a város, július 2-án pedig lerombolták a vasúti Tisza-hidat is. Augusztus 20-án az amerikai bombázók a szolnoki vasutat és a szolnoki repülőteret támadták. Ekkor a pályaudvarra és környékére hatszáz rombolóbomba hullott, a repülőtérre körülbelül nyolcezer repeszbombát dobtak. Ezt követően még hat alkalommal érte bombatámadás Szolnokot, a városközpont teljesen megsemmisült, a megyeszékhely romvárossá vált, alig másfélezren lézengtek a romok között, aki tehette elmenekült.
A település történetének legnagyobb horderejű pusztítását Nagy Róbert tű. alezredes idézte fel 2016. június elsején, a légoltalmi óvóhely előtt, annál az emléktáblánál, amely a háborúban elhunytak előtt tisztelgett. Mindezidáig ugyanis nem volt méltó emlékhelye a városnak arról a mérhetetlen áldozatról, amit 1944-ben kellett elszenvedni. Az ügyet a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Polgári Védelmi Szövetség karolta föl, és bízta meg Pogány Gábor Benő szobrászművészt az emléktábla elkészítésével. Az emléktábla avatásán Szalay Ferenc, Szolnok megyei jogú város polgármestere személyes történettel kezdte mondandóját. Az ő családi legendáriuma őrzi annak a kisgyereknek a történetét, aki (későbbi apósa) az állomás közelében leste a bombázókat, mint valami légiparádét, és akit idegen felnőttek vittek biztonságos helyre, hogy megmentsék az életét. „Békében kell élnünk, csak így tudunk alkotni, teljes értékű emberré válni”, hangsúlyozta a polgármester, aki Tatár Pál nyá. pv. alezredessel együtt leplezte le az emléktáblát.
Dátum. 2016. június 1.
Szöveg: S. Tóth Anikó tű. fhdgy.
Képek: Dr. Tótáné Nagy Éva tű. alezredes
|